Rózsafűzér Társulat
| A rózsafüzér eredete | |
|
A rózsafüzér eredetét négy forráshoz vezethetjük vissza:
A 13. században a szerzetesek kórusban imádkozták a zsoltárokat, néhány helyen mind a 150 zsoltárt. Azok a barátok, akik nem tudtak olvasni, ugyanakkor 150 miatyánkot mondtak a zsoltárok helyett. Magánkinyilatkozatás formájában Szent Domonkos kapta azt az üzenetet hogy az üdvözlégyet imádkozzák 150-szer a miatyánk helyett, és ezért a domonkosokkal van összekapcsolva a rózsafüzér terjesztése. Ezt Alanus de Rupe, egy domonkos a 15. században (+1475) említi először. Akkoriban tehát a rózsafüzér 150 üdvözlégyből állt, de az üdvözlégynek csak az első, szentírási részét mondták (Üdvözlégy Mária, kegyelemmel teljes, az Úr van teveled. Áldott vagy te az asszonyok között és áldott a te méhednek gyümölcse). IV. Orbán pápa 1261-ben hozzáadta "Jézus" nevét, és ez alkalmat adott a 15. században a rajnavölgyi karthauzi szerzeteseknek, hogy minden egyes üdvözlégyhez hozzáadjanak egy titkot Jézus életéből, amin aztán elmélkedni, szemlélődni tudtak. Többnyire csak 50 üdvözlégy imát mondtak, és így 50 titkot soroltak fel; de vannak olyan listák is, amelyek 150 titkot tartalmaznak. A titkokat latinul clausulának nevezték, mert ezek zárták le az üdvözlégy imáját. Mindez a 15. század elején (1409-1415) történhetett a rajnavölgyi karthauzi kolostorokban, mint pl. Trier, Mainz, Köln, Strassburg. Úgy tűnik, hogy a titkoknak első ilyen sorozata a karthauzi Esseni Adolf (+1439) műve, valamint a tanítványáé, Porosz Domonkosé (+1460), aki valószínűleg több ilyen sorozatnak a szerzője. Feltehetően Porosz Domonkos volt az, aki az 50 üdvözlégy imát (Quinquagena) tizedekre osztotta, a titkokat hozzáadta, és elnevezte ezt az imádságot "rosarium"-nak, vagyis Mária rózsakoronájának. Valamivel később Alanus de Rupe, domonkos szerzetes Douaiban 1468-70 körül megalapította a Rózsafüzér Társaságot, amely nagyban hozzájárult ennek az ájtatosságnak az elterjedéséhez. Az üdvözlégy második része (Asszonyunk, Szűz Mária...) csak később lett része az imádságnak Szent V. Piusz pápa szorgalmazására, aki maga is domonkos volt, és aki hivatalosan jóváhagyta a rózsafüzért (1568), és terjesztette annak imádkozását. Ez a végső könyörgés a hagyományból származik. Efezusban imádkozták, amikor a 431-es efezusi zsinat megvédte Mária istenszülői címét. A dicsőség és az apostoli hitvallás, valamint az 5 tizedet megelőző 3 üdvözlégy az isteni erényekkel kapcsolatban, a tridenti zsinat után, a 16. században került hozzá. A rózsafüzér titkainak számát is lecsökkentették 15-re, vagyis minden tizednek egyetlen titka van. Így alakult ki a mai öttizedes, "hagyományos" rózsafüzér, amit Domonkos olvasónak is neveznek. Emellett léteznek más típusú rózsafüzérek is (háromtizenegyedes, héthetedes stb.) Az Egyház szokása szerint
FORRÁS: Miklósházy Attila: A rózsafüzér titkainak eredete. In: Távlatok, 2003. 60. sz. hagiosz.net A rózsafüzér története a depositum.hu-n A rózsafüzérről a Magyar Katolikus Lexikonban |
|