Az én Igenem a Szeretetnek
„Isten meghívott minket szereteténeek szolgálóivá. Misszionárius hivatásunkat elsősorban a szívünkben élő Szentháromság Egy Isten hitből éljük“, áll a konstitúcióinkban.
Valahol a kezdetén Isten hívása volt. Ezt követte a megkülönböztetés és Isten akarata keresésének időszaka. Bizalommal léptem ki az új útra, melyet a Szentlélek szolgái Missziós nővérek való belépésem jelentett. 2017. július 22-én a formációs évek és a Szeretettel való kapcsolat elmélyítése után megpecsételtem döntésemet a szerzetesi tisztaság, szegénység és engedelmesség örök fogadalmainak letételével.
Az ünnepség fő celebránsa Pavol Kruták atya volt, a SVD tartományfőnöke, aki homíliájában megemlítette, hogy különböző dolgok után vágyakozunk. Ezek csak bizonyos igeig tudnak minket kielégíteni. És a boldogság keresése, mely után vágyakozunk folytatódik. A szívünkben lévő űrt csak Isten tudja betölteni. Mint Mária Magdolna, akinek ünnepét azon a szombaton ünnepeltük, én is az Urat kerestem életemben. És amint az Énekek énekében áll: „megtalálta lelkem, akit szeret.“ Istennek való szentelésem jeleként elfogadtam a Szentlélek jelével ellátott szerzetesi gyűrűt.
Az ünnepséget néhány missziós elem gazdagította. Az áldozati adományokat az indonéz Prasedes nővér tánca vezette be, aki hagyományos indonéz népviseletben volt. A szentáldozás után a budapesti SVD testvérek és nővérek magyarul énekeltek. A szentmise végén Lucia Slušná nővér, a Missziós Nővérek provinciális elöljárója bemutatta missziós kijelölésemet, mely a szlovák provinció lett. Az új missziós küldetésem Magyarországon lesz, mivel Csehországgal együtt mindkét ország a Szlovák tartományhoz tartozik. Az ünnepséget az én köszönetem zárta, melyet Istennek mondtam és azoknak, akik támogattak és szeretetüket fejezték ki az ünnepségen való részvételükkel. A gratulációk után örömteljes megosztással folytattuk az ünnepélyes ebédnél.
A nap benyomásai ezek voltak: „Amikor az ünnepség után a kezemen lévő gyűrűre tekintettem, éreztem, hogy ez nagyon közeli számomra. Szívemben béke lakozott. Isten közel volt. Tudom, hogy szeretve vagyok.“ Köszönöm Istennek az Ő hűségét, a családnak, nővéreknek, barátoknak az ő szeretetüket, imáikat. Kérem, továbbra is kísérjenek, hogy örömteljesen és hűségesen tudjak élni. Köszönök mindent, ajándék vagytok számomra! Az életem szebb és gazdagabb általatok.
Sr. Katarína Junasová, SSpS